Mayapur - érkezés

4 órás busz út után megérkezünk végre Mayapurba. Elfoglaljuk a szállásunkat. Gyors zuhanyzás után immáron vaisnava öltözékbe bújva sietünk megnézni a templomot -  Mayapur Chandradoya Mandir-t.

Lélegzetelállító belépni az óriási templomba. A belépőt azonnal az óriási Panca-Tattva látványa fogadja. A majd 2 ember magas murtik jelenlétükkel betöltik az egész teret. Az történik, amire gondoltam. Miközben leborulok, azonnal könnybe lábad a szemem. Bent a templomban mantráznak a bhakták, s nem tudom visszaénekelni, annyira elszorul a torkom. Ezért inkább átadom magamat az érzésnek, hagyom, hogy egész testemen eluralkodjon a meghatottság, s elengedem lelkemet szabadjára, amennyire lehet, hogy részesüljön maximálisan az élményből. Fotózni sajnos nem lehet, ezért a kép nem saját készítésű.

A templom másik oldalán Radha-Madhava murtik, a gopikkal együtt. Szintén felejthetetlen élmény. Határtalan Istenszeretet. Ez jut eszembe a látványról.

Minden fáradtság elillan belőlünk, el is felejtjük, hogy egy teljes éjszakát hagytunk ki.

A lelki táplálék után megyünk fizikai táplálékot, prasadamot magunkhoz venni.

A Gada Prasadam Hall-jában 1500 embert is meg tudnak etetni egyszerre. Gyönyörű vörös márvány padlón ülünk sorban. Levélből készült tányérok mellett egy papírpohárban víz van mindenkinek kikészítve. Várakozva nézünk szét, a helyiek kedvesen mosolyognak ránk. Mindösszesen 30 rúpia egy vacsora, 4,6-forinttal kell számolni 1 rúpiát.

Ugye nem látszunk fáradtnak?

Hosszú sorokban ülnek az éhes bhakták

Levéltányér egy papírpohár társaságában

Kerekeken guruló óriásvödrök száguldoznak tova,
miközben hihetetlen ügyességgel célozzák be az ételt a tányérunkba.

A levéltányér egészen közelről

A menü: Fűszeres rizs, pakora (bundázott zöldség) fehér rizs, 2 féle sabji (zöldséges főétel), csatni (édes csípős, leginkább lekvárhoz hasonló dolog a jobb emésztés érdekében),  csapáti (lepény kenyér helyett), sweet-rice (édes rizs). A debreceni Govinda Étteremben már megszoktuk ezeket az ízeket, otthon is így főzök, nekünk nem meglepő. Az ételek finomak, bőséges, táplálja testünket és lelkünket egyaránt.

Este nem kell ringatni... :-)

Az utazás

2012. március 10. Indulás

Reggel 7.30

Elindulunk itthonról. Pár nappal ezelőtt megkezdtük a pakolást. Személyenként 2 bőröndöt lehet vinni a gépen, plusz 1-1 kézi poggyászt, de mi csak 1-et pakolunk meg. Csak egy váltás ruhát viszünk magunkkal, számítva arra, hogy Indiában majd vásárolunk magunknak. Sok munka maradt az utolsó napokra, kicsit rohanás volt. De péntek délután nyugodtan tudtunk rákészülni a nagy útra...

Indulás után felvesszük Barbaráékat, hiszen 4-en megyünk Debrecenből. Mindannyiónkon érződik a várakozás izgalma. Laca nagyon finom vegaburgereket csinált az útra, jókat falatoztunk Budapestre menet.

Felérve Ferihegyre, Laca édesapja fogad minket, aki elviszi az autónkat, hogy ne kelljen sokat fizetni a parkolásért. Itt is köszönet érte Neki! Néhány gyors "atyai jó tanács", majd elkezdjük húzni a bőröndöket a terminál felé.

Sok minden forog a fejemben ebben a pillanatban. A gondolatra, hogy hova is megyünk, könnybe lábad a szemem. Elől megyek, így a többiek nem látják.  Fúj a szél. A kabátokat a kocsiban hagytuk, hiszen ott 35-40 fok vár, nem lesz rá szükségünk. Fázok. De a tudat, hova megyünk, megmelenget.

Beérve a terminálba keressük a bhaktákat, akikkel megyünk. Könnyű őket megtalálni, hiszen vaisnava öltözékük kitűnik a tömegből. Nem ismerünk mindenkit, kicsit esetlenül állunk. Keressük a helyet, ahol "be kell csekkolni". Gyorsan felszabadul a hangulat, hiszen mindannyian egy cél érdekében megyünk, közös a témánk, az érdeklődésünk.

Első kép a Budapest-Kiev repülőjáraton, Kedvesemmel, aki nélkül sehova sem megyek :-)

48 személyes kis géppel megyünk, sima felszállás, sima út és sima leszállás. Volt, aki első alkalommal repült. Neki kicsit izgalmasabb volt. A kis gép mindig erősebben libeg, meg kell szokniuk az érzést. Mi már többször repültünk, tudtuk mire kell számítani.

Leszállunk Kievben, nagyon hideg van! Jeges szél fúj, reptéri busz visz ki a gépig, felfelé a lépcsőn majd elvisz a szél. Hihetetlen jó csatlakozást talált a szervezőnk, egy percet sem kell szinte várni, tudunk a másik gépre felszállni. (Hálás köszönetem Acyutánanda Das prabhunak, aki profin leszervezte az egész utat! Hare Krisna!)

A Kiev-Delhi repülőút több mint 6 órás volt. Sajnos film vetítés nem volt a gépen, és maga a gép nagyon hangos volt. Próbáltunk füldugóval kicsit szunnyadni, több-kevesebb sikerrel. Párolt zöldséget, rizst, sült krumplit, némi salátát és gyümölcsöt kaptunk. Acyutánanda prabhu foglalt nekünk vega ételt! Ismét piros pont neki! :-) Persze kissé elgémberedtünk. De én minden helyzetben jól érzem Magam, ha Ő velem van!

Amikor Delhiben leszállt a gép és kinyitották az ajtaját, egyből megcsap a párás meleg. Ezt már nagyon vártuk. Az otthoni hideg után nagyon jól esik ez a kellemes meleg. Megérkezvén Delhi repülőterére csodálatos látvány fogad. Meglepő módon az egész belső teret, ami fogadja a vendéget, puha szőnyeg fedi. Kényelmünkről hosszú mozgójárda gondoskodik.

Laca prabhuval

A szőnyeg

A mozgójárda

Leérve az alsó szintre kezek fogadnak, tenyerükön lótusszal.

Az emberek mosolyognak, nagyon kedvesek. Némi adminisztráció után egy helyi tisztviselő - miután látja uticélunkat, Mayapur ISKCON - Hare Krisna köszönéssel üdvözöl, és ettől nagyon boldog. Persze az ő boldogságától pedig mi leszünk nagyon boldogok, tehát az alaphangulat megvan. Milyen furcsa, hogy az otthon általunk megszokott, bhaktákon kívüli környezetben viszont nem ismert köszönés itt természetes! Nem kell azon töprengeni, hogy korának, nemének megfelelően köszöntsek valakit. Egyszerűen csak Hare Krisna vagy Radhe-Radhe!

Így aztán bőkezűen osztogatom a köszönéseket és nagyon élvezem.

Helyi busszal megyünk a belföldi repülőtérre. Az érdekessége azon kívül, hogy sokkal tömöttebb mint Európában az, hogy egyik oldal csak a hölgyeknek, másik oldal csak az uraknak van fenntartva. Sötétben buszoztunk, sok mindent nem láttunk. viszont vezetési stílusban és hangulatban egyiptomi érzésünk volt. Itt is fék és index helyett a dudát nyomják. A másik repülőtér már nem olyan impozáns, de teljesen nyugat-európai színvonalú.

Ő és Én

A belföldi járatunkat Delhiből Kalkuttába törölték, így a 2 óra várakozásból 4 lett. Próbáltunk pihenni  a váróban, volt aki ezt egészen komolyan is gondolta :-)

A harmadik repülőút csak másfél órás volt. Már úgy szálltunk repülőre, mint más kocsiba vagy buszra :-)

Kalkuttából 4 órás út Mayapur, ami ugyan csak 150 km, de a helyi útviszonyokat figyelembe véve kell hozzá ennyi idő.

Mindenki bőröndje rendben megérkezett, majd felbirkózták őket a fiúk a buszra.

Ezek a teherautók nagy kedvenceim!



Azt sem tudjuk mit nézzünk, annyi az érdekesség, feldolgozhatatlan, lefotózhatatlan...



Még hogy biztonsági öv..... :-)



Itt mindenki tud autót szerelni

Egymást követik az ilyen büfék az út szélén. Bambusz lábakon álló lemeztetős, sárból tapasztott tűzhelyes kávézó

A bátrabbak már most kipróbálták az út szélén árult kókusztejet.

Kulturális sokk

Lassan összeáll az első néhány nap képanyaga, és elkezdem majd utazásom leírását.

Előljáróban egy érdekesség.

Indulásunk előtt felhívák a figyelmünket, hogy a kulturális különbség miatt "kulturáis sokk" érheti a kiutazót az első néhány pillanatban. Ez teljesen reális, ismerve a nyugati és keleti kultura közötti óriási eltérést.

Leszállva a repülőről határozottan kellemes volt az élmény. Pozitív várakozással álltam a dolgok elé. A színes kavalkád, az illatok, a hangzavar nem érintett rosszul. Nagyon gyorsan "beleültem" ebbe a hangulatba, és jól éreztem magam benne mindvégig.

Az igazi kulturális sokk akkor ért, amikor hazajöttem.

Minden hideg volt. És nem az időjárás miatt. Minden személytelen, rideg. Sokkal inkább negatívan érintett a visszatérés, mint az oda való megérkezés. Hiányzik az ottani emberek kedvessége, barátságos mosolya, a boltok, üzletek személyes varázsa.

Hát ennyit a kulturális sokkról.

Radhe-Radhe!

Megérkeztünk...

... tegnap este.

Egyszerűen hihetetlen volt... Csodálatos, felemelő, tanulságos, nem is találom a szavakat.
Hálás vagyok, hogy ott lehettem.

Nemsoká érkeznek majd róla a bejegyzések és képek. Csak még fel kell dolgoznom lelkileg is, no meg a több mint 2500 fotót is.

Elindultunk :-)

Lista végig kipipálva. Bőröndök bepakolva. Tele várakozással, roppant jókedvűen indulunk el.

Hálásan köszönöm Mindenkinek, hogy lehetőségünk van erre a csodálatos utazásra!

Vasárnap koradélután ez lesz az első cél, a mayapuri templom. Gondoljatok rám délután, amikor belépünk az óriási Pancha tattva elé! Zsepi lesz nálam! :-)

2 nap múlva indulás

Milyen gyorsan telik az idő... Eddig alig-alig gondoltam bele milyen nagyszerű dolog előtt állunk. Most pedig már azt mondom, holnap után indulunk... Néhány napja szó szerint hajnaltól késő estig, éjszakáig dolgozunk, hogy minden elvállalt munkát befejezzünk. Új munkát már napok óta nem vállalunk. Persze itt rögtön hálás vagyok, hisz ez azt jelenti, sok munkánk van, megbíznak bennünk az emberek. Mindent összevetve fáradtak vagyunk. Ma délután csomagolunk. Napnyugtáig böjt van Gaura Purnima okán, este a Govindában mantrázás és böjt törés lesz. Megkezdjük a lelki felkészülést is.

Rugalmasság

Hála a Kiev-i légitársaságnak, nem kell ott éjszakáznunk. Marad az eredeti menetrend. Ismerőseim felhívták a figyelmemet, hogy elkezdődött a visszaszámlálás... :-)