Ekachakra 2.

Kislány puffasztott rizzsel

Az éneklő kutya

A falucska templomában egy vak prabhu énekel. Mindenkit elbűvöl, szem nem marad szárazon. Lelkesen éneklünk vele. Valami ősi erő tör elő a torkából. Az igazi Istenszeretet. Ezen a linket letölthetitek. Hallgassátok meg! Ha becsukjátok a szemeteket, talán átéreztek egy kicsit abból az odaadásból, amit ő nyújt.

Fürdés

Hüvelyeseket szárítanak

Az ekachakrai tartózkodásunk alatt egy helyi prabhu vezetett minket végig a szent helyeken. Most ennek a prabhu-nak az otthonát látjátok. Ez a félig nyitott nappali, ami mögött egy hálófülke van. Ezzel szemben pedig a szintén félig nyitott konyha, képet itt alatta láthattok.

A prabhu felesége

Családi konyha

A tűzhelyen épp főtt valami. Sárból tapasztott, tehéntrágyával fűtött.

Ati & Palkó

Az ekachakrai ISKCON templom évek óta épül. Az ebédünket itt fogyasztjuk el. Mondanom sem kell, hogy isteni finom! :-)

Várjatok, még én is felférek! :-)

Hazafelé ugyanazon az úton...

Az ötödik nap

 Az ötödik nap reggelén a tervezett időpont nagyon korai - 4.30. Cél: Ekachakra



Az útviszonyok nem épp a legkedvezőbbek



Áruszállítás

Ez már Ekachakra. Hirtelen több száz évet megyünk vissza az időben.

Ezen az úton csak szekerek járnak

Gaura-Nitai

Érdekességszámba mentünk a helyiek között... :-) Ide ritkán jut el utazó.

Indiában szinte mindent hasznosítanak. Összhangban élnek a természettel. A tehénlepényeket még melegen összeszedik, kézzel korongokat formáznak belőle, majd feltapasztják a ház oldalára. Amolyan légkondiként működik, miközben kiszárad, párolog, hűti a meleg falakat. Amikor leesik magától, akkor ki van száradva. Ekkor használják főzéshez - tüzelőként. Jellegzetes, kissé szúrós szaga van.

Idilli nyugalom. Mi magunk nem tuduk megkülönböztetni, melyik az istálló és melyik a lakóház. Az állatoknak is ugyanolyan kényelem jár, mint az embereknek.

Pihenő korongkészítés közben

Ekachakra az Úr Nityananda születési helye. Itt áll ez a szent tó. Vizében egy fa, mintha elefánt ormánya lenne. Pár csepp vizet vettünk a fejünkre, miközben meditáltunk az Úron.

Megható volt, ahogyan a helyiek alázattal üdvözöltek bennünket. Kiléptek papucsukból, úgy ajánlották hódolatukat. Hallgatták, ahogy énekeljük a Szent Nevet és bekapcsolódtak.

Radhe-Radhe!

Ez a kutya rögtön csatlakozott a parikrama menetünhöz. Végig jött velünk, és "énekelt".

Rizs

Radhe-Radhe!

Hihetetlen tisztelettel bánnak az állatokkal. Látszik, hogy boldogok.

A harinám menet.

Korongok a ház falán.

Újabb szadhu

Az idős Mataji is hódolatát ajánlja...

Kiegyensúlyozott, boldog gyerek

Mindenféle kép :-)

Munkára várva

Tanulhatunk tőlük, hogyan kell gazdaságosan pakolni :-)

Purik

Vacsora "asztaltársaság" - azaz padlótársaság - a Gada Prasadam Hall-ban

Eközben az utcán is készül a vacsora

Édesség, százával, dongókkal

Itt minden réz

Utcakép

"Csatornázás"

Tűzrakás a kisbüfében

Ez a prabhu ghur-t, azaz datolyacukrot árul. Esős évszakban megvágják a datolyapálma kérgét, majd felfogják a kicsöpögő nedvet, ami besűrítés után így néz ki. Természetes cukor. Finomítás nélkül.

Mosolygós szakács az utcán

Mosolygós szakácsnő az utcán

Borbély

Mennyi Mrdanga!

Pickle - csípős, sós, kesernyés, Isteni. Emésztést segítő az ételek mellett.

Ez az öreg sadhu minden nap az utcán énekelte a Maha-Mantrát.
Tisztán, szépen. Adományoztunk neki a szolgálatáért.

 Első este Mayapurban a szálláson sajnos lakótársak várnak. Igen, nagyobbak  mint egy gyufásdoboz. Vannak még ennél nagyobb példányok is, de azok szégyenlősek. A jelek szerint osztoznunk kell a fürdőszobán. Az utazás után több mint 36 órája nem aludtunk, így aztán gyorsan, gondolkodás nélkül zuhanunk álomba éjjel 11-kor. Éjjel 1-kor valami csiklandozást érzek, seprek egyek a karomon, majd valami koppan... Másodpercek kellenek, mire rájövök, minek a hangják hallom... Brrrrr.......

Villany fel, visszafogott hiszti, majd úgy döntünk Kedvesemmel, felváltva alszunk, hogy vigyázzuk a másik álmát. Éjjel 1-től 4-ig én aludtam, míg Párom virrasztott, 4-től pedig én voltam ügyeletben. Hiába kérünk másik szobát, mindenhol ez a helyzet. Így aztán a hét további napjain teljes lámpafényben alszunk. Így nem jönnek elő.

A rengeteg lakótárs egyike gyufásdobozzal pózol.

Megmentőm!

Vacsora a Govindában