Mindenféle kép :-)

Munkára várva

Tanulhatunk tőlük, hogyan kell gazdaságosan pakolni :-)

Purik

Vacsora "asztaltársaság" - azaz padlótársaság - a Gada Prasadam Hall-ban

Eközben az utcán is készül a vacsora

Édesség, százával, dongókkal

Itt minden réz

Utcakép

"Csatornázás"

Tűzrakás a kisbüfében

Ez a prabhu ghur-t, azaz datolyacukrot árul. Esős évszakban megvágják a datolyapálma kérgét, majd felfogják a kicsöpögő nedvet, ami besűrítés után így néz ki. Természetes cukor. Finomítás nélkül.

Mosolygós szakács az utcán

Mosolygós szakácsnő az utcán

Borbély

Mennyi Mrdanga!

Pickle - csípős, sós, kesernyés, Isteni. Emésztést segítő az ételek mellett.

Ez az öreg sadhu minden nap az utcán énekelte a Maha-Mantrát.
Tisztán, szépen. Adományoztunk neki a szolgálatáért.

 Első este Mayapurban a szálláson sajnos lakótársak várnak. Igen, nagyobbak  mint egy gyufásdoboz. Vannak még ennél nagyobb példányok is, de azok szégyenlősek. A jelek szerint osztoznunk kell a fürdőszobán. Az utazás után több mint 36 órája nem aludtunk, így aztán gyorsan, gondolkodás nélkül zuhanunk álomba éjjel 11-kor. Éjjel 1-kor valami csiklandozást érzek, seprek egyek a karomon, majd valami koppan... Másodpercek kellenek, mire rájövök, minek a hangják hallom... Brrrrr.......

Villany fel, visszafogott hiszti, majd úgy döntünk Kedvesemmel, felváltva alszunk, hogy vigyázzuk a másik álmát. Éjjel 1-től 4-ig én aludtam, míg Párom virrasztott, 4-től pedig én voltam ügyeletben. Hiába kérünk másik szobát, mindenhol ez a helyzet. Így aztán a hét további napjain teljes lámpafényben alszunk. Így nem jönnek elő.

A rengeteg lakótárs egyike gyufásdobozzal pózol.

Megmentőm!

Vacsora a Govindában



Folytatás...

Iskolás lányok, egyenruhában



Farakás előtt...

Gamsha-t áruló helyi. Ezt a textilt itt törölközőnek és ruhának egyaránt használják.

Harihara - az Úr Visnu és az Úr Siva murtija. Ők ketten, azaz Krisna.

Caitanya prabhu, kedvenc "idegenvezetőnk",
aki felkészültségével és élményteli beszámolókkal kényeztette
a bhaktákat.
Még technikai segítsége is volt, egy kihangosító!

Az egész út alatt nagyon sokat kellett innunk.
Erre érkezésünk után Sivarama Swami Maharaja is felhívta a figyelmünket.
Nagyon kedves volt, hogy így figyelt ránk.

Mayapuri tartózkodásunk ideje alatt ők ketten voltak a sofőrök.

Végeláthatatlan rizsföldek

Ez már az érintetlen több ezer éves India hangulatát idézi

Családi "pihenő" a templomban... kár, hogy itthon nem látni ilyet.

Tessék fotózni. Jó lesz ez a póz? Előnyös?

A Szent Folyó minden cseppje tisztító hatású

Annyira jó itt... Látod? Beleolvadok a környezetbe... Kicsit itthon vagyok.

Tipikus "utcakép"

Egyáltalán nincs egymáshoz közel a két autó. Ez itt teljesen normális!



Képek-képek...

Bhaktisidanta Maharaja samadi-ja (emlékhelye) - Srivasangam

Egy kissé naív, de annál szebb és aranyosabb ábrázolása Krisna azon inkarnációjának, ahol Caitanya Mahaprabu megnyilvánítja, hogy Ő egyben Krisna, Radha és Caitanya (2-2-2 kar).

A szvasztika India szerte mindenhol látható. Itt épp egy virágon.

Ezek azok a kis helyi büfék, ahol mi sajnos nem merünk enni. Ha maradnánk 2-3 hónapig, nem gond a 2-3 napos rosszullét, de mi a 2 hét alatt nem merjük megkockáztatni. Sokszor nagyokat nyelünk az utcán...

Minden templom környékén látni ezt az életképt. Egy hölgy, aki virágfüzéreket készít. Ezeket aztán az oltáron felajánlják.

Ismét Murtik...

Egy kislány, akit nagyon sokan lefotózunk.

Kalki, a fehér ló, aki a kálijuga (a jelenlegi időperiódus) végén jelenik meg, hogy elpusztítsa a gonosszá vált népességet.

Ghílámpások, az áratik része

Barbara és Raszika pihennek

A szent tavak (Rahda-kund) egyikénél mi ketten. (Ugye elég rózsaszín vagyok? )

És egy "jóképű szádhu" :-)

Újabb élmények képekben

Néhány szó a közlekedésről. A legfontosabb talán az, hogy nincsenek szabályok. Illetve egy szabály van. Anak van elsőbsége, aki hangosabban nyomja a dudát. "Balra hajts!" van, minek eredményeként egy európai ember állandó veszélyben érzi magát. Főleg azzal a sebességgel és azokon az utakon :-)

Persze néhány óra alatt ezt is megszokjuk. A képen látható "platós riksa", ahogy mi neveztük volt az egyik fő tömegközlekedési jármű, amit használtunk. Ennél valamivel komfortosabb a 2 személyes változat, ahol enyhén párnázott üléseken, nap elleni árnyékolóval kényeztetik az utasokat. Gyakorlatilag bárhová el lehet jutni ezekkel az eszközökkel.

A riksa mögött egy busz, épp csak a nyitott ajtóban állnak. Ahogy elszáguldozik a bhakták mellett, egy gondolat jár a fejemben: "Lábakat behúzni!"

A pbahuknak általában nehéz volt a több európai ember a platón. A helyiek 50-60 kiló körül vannak maximum. Belőlük akár 9-12 is felfér egy ilyen járműre. 4 jól táplált európaival bizony meg kell küzdenie a vezetőnek! :-)

Bámulatos, hogy bárhova nézel, élő vallást látsz. Itt éppen az Úr Caitanya táncol éjjel-nappal. Természetesen éjszakára elfüggönyzik, hiszen Ő is alszik.

Villanyszerelés indiai módra.

Ez a fa az Úr Caitanya születési (megjelenési) helyén áll. Illetve már akkor is ott állt. Helyszín: Yogapith

Furcsa ott állni, egy olyan szent helyen, amiről már sokat olvastunk. A fák mesélnek. Érdemes megfogni a törzsüket, átölelni őket. Itt ezt sajnos nem tudom megtenni, mert nem érem el, felmászni pedig nem merek. Így aztán csak egy lehullot levelet szedek fel, becsukom a szememet és próbálom átvenni a rezgéseit. 500 évvel ezelőtti bhajanok, mantrák hangját hallom, nyelem a könnyeimet. Szinte látom magam előtt a harinámozó bhaktákat, élükön az Úr Caitanyaval... Ez a fa, ezek a kövek, földek mind látták ezt.

Indiában a fákat kívánságteljesítőnek tartják. Ezért hát mindenki kívánt valamit. A helyiek a kívánságuk megerősítésére apróságokat aggatnak a fára. Javaslom figyelmetekbe a gigantikus japa láncot.

Egész utunk során nem győzzük fotózni a Murtikat. Vannak szebbek, még szebbek, és csodálatosan szépek. Akadnak olyanok is, Akik a mi szemünknek furcsák. De Ők is szépek.

A következő napok történései képekben

Erre a pillanatra nagyon vártam. Srila Prabhupada samadi-ja. Amolyan emlékmű templom annak az embernek, aki a nyugati világ számára elvitte a Krisna-tudatot.

Láttam már képeken, de még így is lenyűgöző volt.

Egyik kedvencem a lótusz-tető.

Csodálatos helyen, csodálatos időben egy csodálatos emberrel...

Jobban nem is alakulna. Sivarama Swami Maharaja szintén Mayapurban tartózkodik ottlétünkkel egyidőben. Így többször is lehetőségünk van társulni vele. Csodálatos bhajanokat tart, a lélek igazán szárnyal ilyenkor.

Sivarama Swami Maharaja bhajana

Újabb ebéd a GADA Prasadam Hall-ban.

No és a vásárlás :-)

Indiában a boltok egészen másmilyenek mint itthon. Először is minden bolt előtt le kell venni a cipőt. Ez a tisztelet jele (A lábunk sajnos eléggé koszos volt, így is vittünk be port rendesen). Leültetnek a földre egy szőnyegre vagy matracra, és eléd pakolják azokat a holmikat, amikről úgy gondolják, jó lehet Neked. Nem siet senki, és nem csalódottak, ha 20 kelme kipakolása után csak 1-et, vagy még annyit se veszel meg. Kedvesen mosolyognak Rád, de egyáltalán nem erőszakosak. Alkudozni érdemes, szeretnek engedni egy kicsit az árból.

Mivel így is elég olcsó minden - itthon egy átlagos szári 5-8000,- Ft ott pedig 1-2000,- Ft - eleinte nem nagyon alkudoztunk. Ilyenkor mindig csodálkoztak, s önmaguktól engedtek az árból fizetés előtt. Számunkra a spórolás ilyenkor 50-100 forint. Gondoltam, inkább maradjon náluk az a pénz, hiszen jó helyre megy. De megtudtuk, számunkra kellemes az alkudozás, és szeretnek engedni. Hát van itthon ilyen? Az itthoni kereskedők inkább vérszemet kapnak, és mindent drágábban adnak...

A kislányokat habos ruhákban járatják. Ezért igazán nőiesek az indiai felnőtt nők.
 Már kisgyermek korban megtanulják, mitől nő a nő. Nézzétek hogy néz! Hát nem édes? :-)

A szállásunktól nem messze van egy bhajana kutir. Itt napi 24 órában megy a szent név éneklése, a mantrázás. Ide jöhetnek a csendesebben elmélyedni vágyók. Mi is beülünk ide, mert a nagy templom általában zajos, nem annyira meditatív hangulatú. Attól függően milyen hangulatban vagy, sok lehetőséged van a választásra.

A film címe: Bhagavad Gíta
Főszereplők: Krisna és Arjuna
Helyszín: a Kuruksetrai csatamező



Kissé megszeppenve Srila Prabhupada-val szemben, amint dolgozik.

Srila Prabhupada ebben a szobában fordította szanszkritről angolra a védikus írásokat. Minden városban, ahol több-kevesebb ideig dolgozott, van 1-1 emlékhely számára. Érdekes  látni a csapatot, amint meghatódva ülünk egymás mellett. Én ugyan könnyen elérzékenyülök, de amikor látom, hogy más is hasonló cipőben jár, nem érzem magam annyira zavarban. A polcokon mindenféle nyelven találhatók a Bhagavad Gíta példányai.

"Büszkén" fejemen a bindivel

Aki ismer, tudja szeretek királylány lenni. Imádom a hosszú nagy ruhákat, a fátylakat. Két hétig királyány lehetek. Szeretem viselni a szárit, kényelmes, megnyugtató dolog. Homlokomon ott van a bindi, ami a férjezett asszonyok jele. Még a tilakot is egészen jól megtanultam feltenni. Mögöttem pedig a csodás ligetek, amiről Krisna beszél.